A tipikusan kiborulós, női hisztikkel sohasem tudtam azonosulni. Valahogy mindig az az ember voltam, aki megoldja magában, ha épp nem a legjobb lelkiállapotban van. Persze nem ismeretlenek ilyenkor azok a pillanatok , amikor csak egyik percről a másikra elerednek az ember könnyei. Azok a könnyek, amelyek valahogy ténylegesen méregtelenítik a lelket, és megszüntetik ideig-óráig a sokszor… Tovább »
A hormonok hullámvasútján
A tipikusan kiborulós, női hisztikkel sohasem tudtam azonosulni. Valahogy mindig az az ember voltam, aki megoldja magában, ha épp nem a legjobb lelkiállapotban van. Persze nem ismeretlenek ilyenkor azok a pillanatok , amikor csak egyik percről a másikra elerednek az ember könnyei. Azok a könnyek, amelyek valahogy ténylegesen méregtelenítik a lelket, és megszüntetik ideig-óráig a sokszor… Tovább »
Amikor közel három éve elindítottam ezt a blogot, nagy tervekkel álltam hozzá, ám az idő és a hétköznapok közbeszóltak a folytatásnak. Az írás a munkám, a szenvedélyem, a búfelejtőm és az örömöm egyik forrása, s erre mi sem jobb példa, mint az, hogy ismét itt vagyok. Újratöltve igyekszem majd körbejárni azt a témát, ami –… 